A TCR sztori - 2. rész

1990 tavaszán ismerkedtem meg Boros (B) Józsival egy korai FIDESZ-gyűlésen. Akkor még nem sejtettem, hogy békaemberekkel ugyan nem fogok találkozni, de egy remek rap-zenekart csinálunk. Nem is Galván Tivadar, hanem már nem is emlékszem, ki mutatott be neki.

Én a lakkos (lakodalmas), vagy presszó rockból jöttem, előtte három és fél évig a nagy 13+1 zenekarral halmoztunk sikert sikerre, megjelent öt nagylemezünk és kazettánk. Józsuá, ahogy mindig is hívtam, állandóan forszírozta, hogy találjunk ki valamit. Hamarosan el is kezdtünk zenéket gyártani. Józsi brilliáns szövegeket írt folyamatosan, melyek a rendszerváltás hajnalán rendkívül aktuálisak voltak, de szerintem a mai napig is élvezhetőek.

Egész nyáron dolgoztunk, segítségünkre volt például Sós Laci barátunk – ő adta végül is a Techno Cool Rapid nevet a csapatnak, és sikerült egy-két halhatatlan opust létrehoznunk, mint az Adóalaprap, de erről később.

Mai írásomban a Minden OK! című számot ajánlom figyelmetekbe, ami tipikusan a rendszerváltás környékén beállt komplett tébolyról, hogy ne mondjam a tébolydáról szól és az őrültekházában játszódik. Itt ötvöződik először a rap, a jazz és a szöveg, Angi ekkor nevezte el ezt a stílust szocio-rap–nek. Büszke vagyok rá, hogy se ezelőtt, se ezután senki nem tudott ilyet produkálni. Józsi egyik legjobb szövege. 

1990 nyara amúgy is eufórikus állapotban tartott minket: a komcsik lejátszottak, de az árak még a régiek voltak. Elmentem anyámmal, Angival és az öcsémmel egy hétre Csehszlovákiába nyaralni – remek libafoszöld Trabant limousine volt a birtokomban – ez alig került pár ezer forintba. Azért ott még nem volt érzékelhető markánsan a változás, de egy kicsit mégis. Antall Jóska még nem emelte fel a benzin árát és a gázszámla is fillérekbe került.

A következő részben már rátérek '90 őszére, az első önkormányzati választásra, a taxis blokádra, ezen események mind befolyásolták a zenekar további működését.