P. Box koncerten voltunk

Tudom, kicsit rég jelentkeztem, de ez most már nem így lesz. Mindjárt egy nagyon kedves élményemet osztom meg veletek, ugyanis augusztus 29-én sok év után ismét fellépett a nyolcvanas évek egyik legmenőbb rockzenekara, a P. Box.

A régi bandából már nincs közöttünk Bencsik Samu és Cserháti Pityi, de Szabó Pityu és Sáfár Öcsi igen keményen nyomták a nótákat. Az új fiúkat név szerint nem ismerem, de méltóképp muzsikáltak a régi "rock atyák" emlékére.

A buli a Crazy Mama c. rock klubban volt, amely első hallásra igen dermesztő helyen, a Gubacsi úton találáható. Ez leginkább Pesterzsébethez esik közel, a Lidl áruháztól csak át kell vágni a kurvák sorfalán, és kb. száz méter múlva már ott is vagyunk. A hangos zene senkit nem zavar, mert a rettenetes gyártelep közepén nem lakik senki. A büfé elég drága, a jegy viszont olcsó, egy ezresért bemehetsz. Egy doboz Tuborg 600 HUF, jó bort ne keress!

Az előzenekar a Cross Holder volt, kicsit értelmetlen színpadképpel és kevéssé érthető szövegekkel operálnak, valamint egy lepelbe öltözött alak egy keresztet tart végig. De ez abszolút ízlés, vagy gusztus dolga.

Ami a remek élményt még fokozza (P. Box), hogy a baráti társaságunk szinte  minden tagja ott volt a koncerten. Potoczky, Budai, Gáncs Lajos, Kaiser, Hardy, Áronka, a Bélteczky család és még reggelig sorolhatnám, mindenki nagy izgalommal készült erre az estére. Hiszen mindannyian nagyon szeretjük jó öreg Szabó bácsit. Angéla végig tombolta a bulit, hangos "Pityu, Pityu" bekiabálásokkal fokozva az amúgy is forró hangulatot.

Kár, hogy Varga Miki nem jött el, viszont öröm, hogy Vikidál Gyula (III/III alosztály, fedőneve "Dalos") nem vett részt a rendezvényen.

A sorsom kissé összefonódott a Pandoras Box zenekarral. Annak idején, a nyolcvanas évek közepén, én még felléptem a Budai Ifjúsági Parkban, a Roland nevű együttessel. Mindkét alkalommal a P. Box előtt tehettem ezt meg, s erre igen büszke is vagyok. Gáncs Lajos barátom, akivel vagy 15 évet húztam le együtt különböző bandákban, szintén ott volt velem. De erről hosszasan olvashattok a Saját zenéim fül alatt. Sőt, ha még messzebb megyünk vissza az időben, akkor az is eszembe jut, hogy a HGR (Hard Géniusz Rock, vagy ahogy a zebegényi rocktáborban a csajok, akiket természetesen abszolváltunk, elneveztek: Hamisan Gitározó Rémek, 1981) együttessel is többször voltunk előzenekar. Például a Metró Klubban, vagy a Csepeli Melósban.

Marosvölgyi Áronka unokaöcsém, egyébiránt Angéla keresztfia, remek fotókat készített a koncertről, melyeket itt a galériában megtekinthettek.

Aki nem volt ott, az egyrészt szégyellje magát, de semmiképp se búsúljon, mert november 9-én, az A38-as hajón folytatódik a rocklegenda feltámadása.