Balaton, Badacsony... Te csodás!

Hires Ákos, 2008, július 23 - 22:52

Tudom, régmán nem írtam, tegnap Berta Éva fel is hívta erre a figyelmemet, de ez az autóbaleset sok mindenben visszavetett minket. Már kezdünk kilábalni, sőt, nyaralni is voltunk előzetesen.

Sok barátom tudja, hogy politikai okokból 1970-79 között Tapolcán laktunk, erre majd egyszer részletesen kitérek, nagyon sokat voltam gyermekkoromban Badacsonyban strandolni. Nagyon sok szép emlék köt oda, még ha évekig, évtizedekig nem is jártunk le a Balcsira. Például 1999-ben voltunk Gyenesdiáson, ahol minden az átpalizásra ment ki – lásd Zimmer Feri c. film.

Aztán 2005-ben hirtelen felindulásból elmentünk Almádiba, és észrevettük, hogy minden megváltozott, pozitív értelemben.

Angi most nagyon sokat dolgozik, de ki tudott venni egy-két napot, és így eljutottunk, pont két hete a Balatonra. Almádiba akartunk menni, de az általunk nagyon szeretett Kristóf Motel érthetetlen módon megszűnt. Odafelé megnéztük, hibátlan állapotban van, csak nincs nyitva, érthetetlen!

Szóval szerda este (júli 9.) kitaláltuk hogy megyünk Badacsonyba, másnap este fél nyolckor már a mólón sétáltunk és kisfröccsöt ittunk.

Jó volt a szállás (Hotel Neptun), remek volt a víz, és rengeteg bort is megkóstoltunk. Nos ezek nem voltak valami nagyon jók. Pedig évjáratra ittunk kéknyelűt, Pinot Blanc-t (ott blanknak mondják), a rosék is vacakok, leszámítva egy Szent-György hegyi Pinot Noir rosét, de ebből egy palack mindjárt 1990 Ft-ba került, egy deci 350-be, sokallom. Viszont a rizling mindenütt jó, akár tisztán, akár fröccsnek isszuk, hibátlan.

Napi 300 Ft-ot kell idegenforgalmi adót fizetni, de ezért mindjárt potyán mehetsz be a strandra (400 Ft), és rengeteg helyen 10%-os kedvezményt adnak a fogyasztásból. Csak hogy érzékeltessem a badacsonyi árakat:egy Vilmos kis szódával + egy szelet rántott hal + két kisfröccs jatt-tal együtt kijött egy ezresből. Próbáld meg ezt a Csiliben, vagy a Tamás Bátyónál!

Egyik este 8-kor kitaláltuk, hogy menjünk fel gyalog a Kisfaludy-házba. Ez kb. másfél kilométer a központtól, de nem ám kocatúristáknak való szerpentinen, hanem nyílegyenesen fel az égbe. Hát, majdnem beszartunk, én úgy néztem ki, mintha akkor jöttem volna ki a Balatonból. S mielőtt odaértünk, már éreztem a számban a jéghideg kisfröccsöt a számban, kialudtak a lámpák, és a kóceráj bezárt. Az utolsó ember egy öreg Ritmoval elhagyta a helyet. Lefelé még rosszabb volt, mert végig fékezni kell a lábunkkal, három napig volt izomlázunk.

Minden vendéglátós sírt, hogy gyakoriak az ellenőrzések, mindent vizsgálnak, még az egérlyukba is bekukkantanak. Lehet, hogy ez őket frusztrálja, viszont nekünk, fogyasztóknak ez nagy megnyugvást okoz. A négy nap alatt amit ott töltöttünk, nem találkoztunk semmilyen gyíkos kajával, a szállás klinikai tisztaságú volt, a bor minősége nem a kocsmárorokon múlt.

Szóval érdemes ide ellátogatni.

Remek fotókat készítettünk, ezt mindenkinek ajánlom a figyelmébe, itt nézhetitek meg.