Nyaralás – szezon után

Tudom, kicsit gonosz dolog a savanyú, szürke őszi időben, pláne a hidegre sikerült szeptember végén nyaralásról írni, de nem szeretném Kedves Olvasóimat megfosztani az élménytől.

Véget ért az olimpia, s mi már be is vetettük magunkat az autóba, hogy kiszakadjunk a hétköznapi taposómalomból, egy kicsit eltávolodva a mindennapi gondoktól. Az idén nem mentünk külföldre, mert eszünkbe jutott néhány olyan része hazánknak, amit még nem, vagy régen láttunk.

Augusztus 25-én reggel, hétfőn indultunk el Szilvásváradra. '97-ben már voltunk ott, nagyon tetszett. Kis szépséghibája volt a tizenegy évvel ezelőtti történteknek, hogy a Hotel Szilvásban aludtunk, mert akkor még csak ott volt tévé, ugyanis szerettem volna megnézni az MTK–Rosenborg BL-selejtezőt, de mégsem adták. Viszont ez a szálloda igen drága és lerobbant volt akkor. Most épp gőzerővel folyik a felújítás.

A kisvasút most is nagyon szórakoztató volt, egy negyedóra alatt felvisz a Fátyolvízeséshez. Lefelé ugyanez gyalog beletellik néhány órába, megszivacsosodik az ember térde rendesen. Természetesen most is beültünk ugyanabba a büfébe, mint tizenegy éve, de hát muszáj az embernek ilyen hosszú út alatt megpihenni.

Sajnos, mivel a szezon véget ért, ugyanúgy nem ettünk pisztrángot, mint '97-ben, minden étterem kihalt volt, egyikbe sem volt kedvünk beülni. A Hotel Lipicaiban szálltunk meg, javaslom, kerüljétek el. Cudarul lerobbant hely, és kórházi teát adtak reggelire. Mi kilenc órakor csikorgó gumikkal távoztunk, igazából nevettünk az egészen.

Szóval kedd reggel elindultunk a Tisza-tóhoz, szépen végigjártuk a Poroszló–Tiszafüred–Abádszalók útvonalat, és végül ez utóbbi helyen beköltöztünk a Füzes Panzióba. Ez egy remek kis hely egy apró strandon, ha már ott laksz, egyész nap ingyen mehetsz be akárhányszor. Este pedig lementünk csavarogni a tóhoz. Nos, a Tisza-tó egy dologra nem alkalmas – a fürdésre. Ha a lépcsőn mész bele, azonnal mélyül, az én 198 cm-mel is csak csípte a lábujjhegyem az alját. Ha pedig a gyerekeknek kivájt öblöknél, ott olyan büntetőkaviccsal van leszórva, hogy átlyukasztja a talpadat. Ez a hely leginkább a jet-skiseknek, de főleg a yachtosoknak való. Nos, ebből volt ott bőven.Nagyon jókat csavarogtunk a környéken, főleg az Attila-öböl mellett (értik, ugye?), amely nagyságrendileg a Balatonra hajaz. A szállásunk mellett volt egy kis apart étterem, ahol Angi kiváló rántott pontyokat, rántott harcsákat fogyasztott, én – mint ökör – konzekvensen harcsa halászlét ettem.

Esténként a Malom Fogadó büféjében múlattuk az időt, ahol remek ungarische pizzát, és kisfröccsöket fogyasztottunk. Az árak rendkívül szociálisak voltak:egy Vilmoskörte 300(!) HUF-ba került. Szerdán délig a jó kis saját strandunkon, mint Bástya elvtárs, egyedül úsztam a két medencében.

Ekkor jött a megvilágosodás! Mégis inkább menjünk a Balcsira! Az utóbbi 3 évben beleszerettünk a Plattenseebe, elővettem a térképet, s vakon ráböktem valahová. Balatonföldvár. Oké, ott még sosem voltunk, így csütörtökön átcsaptunk oda. Életemben először haladtam át fővárosunkon úgy, hogy nem mentem haza. De persze ez így volt jó.

Reggel kilenckor indultunk Abádszalókról, háromnegyed kettőkor már volt szállásunk Földváron (ahová nem deszkát mentünk árulni), méghozzá nagyon remek:Hotel Gidrán. Volt SZOT-üdülő, teljesen felújítva, tágas szoba, reggeli, saját lépcső közvetlen a Balatonba. Kell ennél több?

Szóval az a négy nap remek volt. Fürödtünk, hajókáztunk, kisfröccsöztünk – és a vicc, hogy minden este a Manna Mia nevű olasz étteremben ettünk. Igazi olasz konyha, spagetti, penne, bruschetta, minestrone és bádogpizza. Elég jó bort adtak, és kiváló volt a kiszolgálás, remek WC. Ez nekem már nagyon fontos. Az árak messze a pesterzsébeti alatt.

Akinek volt türelme végigolvasni eme szösszenetemet, az most jutalmul megtekintheti a nyaralásunkról készült fotóalbum szerkesztett, cenzúrázott változatát.

Egy dolog biztos, sokáig szezon után mentünk nyaralni, de ezután inkább akkor látogatjuk meg az ilyen helyeket, amikor van élet, motorcsónakázási lehetőség, tanösvény, és nem egyedül kell ülni egy kihalt, egérszagú étteremben, lásd Szilvásvárad. A badacsonyi nyaralásunk július közepén szórakoztatóbb volt.

S végül tudom, hogy a barátaim közül van aki a Comói-tóhoz, Görögországba, netán Urugvayba (bocs, Éva), megy nyaralni, node senki nem írja meg ezt a saját blogján. Tehát az a nyaralás már nem érvényes.