P(r)olitika

Többen kérdeztétek, miért nem írok politikáról a blogomon, hiszen két évtizedig főleg ezzel foglalkoztam. Egyrészt talán ezért. Másrészt kutyamód teli is lett a tököm ezzel.

Nem írok – egyenlőre – politikáról, mert ezt megteszik a politológusok, különböző saját maguk által felkent újságírók, s megteszik pesterzsébeti fideszesek, szocik. 

Nem írok – egyenlőre – politikáról, mert nem akarok megbántani senkit. Se egyik, se másik oldalon. Nem mindenki érti, hogy mit jelent egy önkormányzati, vagy parlamenti határozat előterjesztése, mi van mögötte.

Nem írok – egyenlőre – politikáról, mert nem akarok abba a csapatba tartozni, aki fröcsögve szidja a másikat, mert nem betű szerint követi Orbán beszédét, vagy elhiszi Gyurcsány lári-fáriját. Ja, és nem a csodát várja. Nem kell az egész világot megváltani, csak éppen a Terád eső részét!

Majd írok politikáról, amikor majd jobban hiszek abban, hogy magyar nem lesz a magyarnak farkasa és velem tud örülni, amikor Görbitz Anita, vagy Nagy Laci gólt dob.

Talán ezért is szeretem annyira a sportot, mert amikor 100 éves, szerény anyagi körülmények között működő csapatunk az ESMTK az Ady Endre utcában játszik és gólt lő, akkor eltűnnek a politikai differenciák. Mert mindenki örül. Mert nincs szoci, nincs fideszes és pláne nincs liberális gól. Csak erzsébeti, vagy magyar.

S ez így van, vagy legalábbis így lenne rendben.

Addig is csocsi:Ákos